A tudósok több mint egy évszázada próbálják pontosan leírni az emberi színérzékelést, és most jelentős lépést tettek előre. Erwin Schrödinger, a híres osztrák fizikus nemcsak a kvantummechanikában, hanem a színpszichológiában is maradandót alkotott – bár egyik színmodellje évtizedeken át hiányos maradt. A Los Alamos Nemzeti Laboratóriumban Roxana Bujack vezetésével dolgozó kutatócsoport most kiegészítette Schrödinger elméletét, és matematikailag meghatározta a hosszú ideig hiányzó semleges tengelyt, amely a fekete-fehér skálát reprezentálja a színtérben.

A csapat a Riemann-féle geometriát használta arra, hogy leírja, hogyan érzékelik az emberek a színkülönbségeket. Schrödinger ugyan felismerte, hogy a színtér görbült, és bevezette a színárnyalat, a telítettség és a világosság fogalmát, de a modell középpontjában álló semleges tengelyt sosem határozta meg. A kutatók most ezt a hiányosságot orvosolták, kizárólag a színmetrika belső geometriáját felhasználva.

Az eredmény nemcsak elméleti jelentőségű: pontosabb színmodell jobb algoritmusokat jelent a digitális fotózásban, videófeldolgozásban és tudományos vizualizációkban. A kutatók azt is sikerült megoldaniuk, hogyan változik egy színárnyalat a fényerősség változásakor, ami tovább javítja a színmegjelenítés pontosságát. A tanulmány a Computer Graphics Forumban jelent meg.