A Scientific Reports folyóiratban publikált új kutatás átfogóan vizsgálta a globális rizstermelés alakulását az elmúlt ötven évben. A tanulmány nemcsak az éghajlati hatásokat elemezte, hanem figyelembe vette az öntözés bővítését, a nitrogén- és szerves trágya használatát, valamint a többszöri vetési időszakokat is. Az eredmények szerint az emberi beavatkozások – például hatékonyabb öntözés és tápanyag-utánpótlás – voltak a termelés növekedésének fő mozgatói. Ezzel szemben az éghajlatváltozás egyedüli olyan tényezőként jelentkezett, amely csökkentette a terméshozamot. 2006 és 2015 között a hőmérséklet-emelkedés, a hőstressz és a vízhiány közel 7 százalékkal visszavetette a globális rizstermést. A szén-dioxid-szint emelkedése viszont pozitív hatásként mutatkozott meg, mivel serkentette a fotoszintézist és javította a növények vízhasznosítását. A kutatás külön hangsúlyt fektetett az ázsiai régiókra, ahol a rizs a fő alapélelmiszer. India szenvedte el a legnagyobb termésveszteséget klímabeli okokból, majd Indonézia és Kína következett. Mivel a világ rizsállományának túlnyomó része ezen országokból származik, a találatok közvetlenül érintik több milliárd ember élelmezésbiztonságát. A kutatók a jövőben a kidolgozott modellt a fenntartható termelési megoldások azonosítására kívánják használni, különös tekintettel az üvegházhatású gázok kibocsátására és a vízfelhasználásra.