A Newfoundland Memorial Egyetem kutatói véletlenül fedezték fel, hogy egy tengeri uborka (Psolus fabricii) leválasztott szövete több mint három évig életben maradt, növekedett és regenerálódott természetes tengervízben, anélkül hogy bármilyen mesterséges táptalajt vagy steril körülményeket igényelt volna. A szövet sejtdifferenciálódást, immunfolyamatokat és strukturális integritást mutatott, miközben oldott aminosavakon táplálkozott a vízből. Ez ellentétben áll a hagyományos sejttenyészetekkel, amelyek steril környezetet és komplex táptalajokat igényelnek.

A jelenség különösen figyelemre méltó, mert a tengeri uborkák – bár ismertek regenerációs képességükről – eddig úgy tűnt, hogy leválasztott szöveteik elbomlanak. A mostani megfigyelés szerint azonban a szövet nemcsak fennmaradt, hanem aktív biológiai működést is folytatott hosszú távon. A kutatás eredményeit a Science Advances folyóiratban publikálták.

A szövet gerinctelen állatból származik, így kevésbé szabályozott a használata, mint emberi vagy gerinces sejtvonalaké, ami oktatási és kutatási környezetekben előnyös lehet. A tudósok szerint a jelenség emlékeztet arra, hogy a tengeri élővilág még sok ismeretlen folyamatot rejthet, amelyek új irányt adhatnak a biológiai alkalmazkodás és regeneráció kutatásában.